Valahogy fölidéződött bennem avukám és anyukám halála. Talán beszélek erről is – ne haragudjatok, ha kicsit spontán módon jönnek elő a gondolatok, nem készülök rá külön, csak mondom, ami eszembe jut, amikor egyedül vagyok és csend van. Anyuka leépülése Az egész valamikor június környékén kezdődött. Családi ebéd volt nálam az új szaletliben, Soltvadkerten. Anyuka már […]
Kicsit fáj a fejem, egyedül vagyok itt az Erkel Ferenc utcában, a térdem sérült, fekszem; nincs más dolgom, mint beszélgetni — hát beszélek. Apukám felmenői – Tihany, csizmadiamesterség Apukám apja (ő is Kővágó Péter) eredetileg csizmadiának készült. Balatonfüreden végezte a csizmadia-iskolát, kiváló eredménnyel. Anyja Szabó Terézia.Szabó Teréziáról annyit tudok, hogy a papoknál cselédkedett Tihanyban; a
Na kérem tisztelettel, folytatom egy kicsikét. Szabó Terézia, a nagyanya Szabó Terézia, az én nagyanyám, borzasztó erőszakos, akaratos asszony volt. Mindkét fiát — a Pista bácsit (Kővágó István) és a Pétert, azaz apukámat — vasfegyelemben tartotta. Apukát lesodorta a sors Tázlárra [hogy pontosan hogyan, majd elmesélem], Pista bácsi pedig vele maradt, a családi ház másik
No, akkor ez a negyedik akcióm. Ne haragudjatok, hogy kicsit spontán mennek a dolgok, nem készülök rá, csak mondom, ami eszembe jut, amikor nyugalomban vagyok. Lehet, hogy beszéltem már róla, de most elmondom még egyszer, mi történt a születésem környékén.Tudjátok, 1957.november 23-án születtem, de ennek volt egy előzménye is anyukám életében. 1956 őszén, még a
Még annyit Józsibácsiról, hogy rengeteget csavarogtak Európában: sokszor lakókocsikban laktak, hol Svédországban, hol Olaszországban, hol Németországban, hol Angliában, máskor meg Franciaországban. Egyszer mesélte, hogy egy görög hajómágnás Onassis is meghívta őket a jachtjára. Ott volt „a Monacói hercegnőtől kezdve” mindenféle nagy név, „szupermenek” — így mondta nevetve. Repülőgéppel vitték le őket Görögországba, ők a hajón
Itt üldögélek most a vadasparkban, a fehér farkasok mellett, és eszembe jutott, hogy olyan békés, nyugodt, napos idő van — beszélgetek kicsikét, vagyis inkább mesélek. Eszembe jutott, hogy Józsibácsiról még nem is beszéltem. Tizenhat éves korában megszökött otthonról: nagyon izmos, erős fiatalember volt. Akkoriban nagy sportfelszerelések nemigen voltak, de a borjút emelgette a Szanksarokban levő
Ez lesz az első próbálkozásom, hogy valami okosat és érdekeset meséljek a múltból – a régebbi időkből. Nem is tudom, hol kezdjem…1957-ben születtem. Ez már bizony elég régen volt. Az én nagyanyám, Pikkel Mária, abban az évben halt meg, egy hónappal a születésem előtt. Gyomorrákban szenvedett szegény. Nagyon várta, hogy láthassa a lányának, Sárikának a
