Még annyit Józsibácsiról, hogy rengeteget csavarogtak Európában: sokszor lakókocsikban laktak, hol Svédországban, hol Olaszországban, hol Németországban, hol Angliában, máskor meg Franciaországban.

Egyszer mesélte, hogy egy görög hajómágnás is meghívta őket a jachtjára. Ott volt „a Monacói hercegnőtől kezdve” mindenféle nagy név, „szupermenek” — így mondta nevetve. Repülőgéppel vitték le őket Görögországba, ők a hajón adták elő a számukat, aztán vissza is hozták őket. A szám ment, a taxis is bírta — vagyis belefért a keretbe, minden gördült.

Józsibácsinak nagyon megtetszett Dél-Franciaország. Azért azt tudni kell, hogy az ’50-es években, Cousteau kapitány előtt még nem jártak úgy fürödni a tengerpartra az emberek; a horgászok, halászok voltak ott, a „nép” inkább máshol nyaralt. Nizza volt [talán] az az egyetlen város, ahová angolok szívesen jártak — ősszel, október táján, amikor már nem volt forróság. Otthon Angliában akkor esett és hideg volt, itt meg még kellemes az idő.
Meg is vette ott fél hegyoldalt fillérekért. Aztán saját kezűleg kezdett építkezni, mert Cannes-ban elhelyezkedett egy hajógyárban.

Érdekes mód az a hajógyár nemcsak hajókat, hanem repülőgépeket és mindenféle más műszert is gyártott. Mondta, hogy valami francia „telefonos” nagyvállalatnál is megfordultak Alcatel.
Mivel értett a villanyszereléshez, kisebb hajók, jachtok elektromos rendszerét (vezetékelés, világítás) ő szerelte. Nem csak „pötyögött” egyedül: csapatot is vezetett. Közben tégláról téglára húzta fel a saját házát — egyedül.
Mondta, hogy a kocsijával mindig vett ötven téglát, felvitte, beépítette, aztán másnap megint. Így apránként elkészült a ház.

Később akadtak gondok — „házilag épített, össze-sufnizott” ház volt, nem profi beton alapokkal, nagy gépek nélkül, hanem ahogy ő csinálgatta egyedül.

Mivel bőkezű ember volt, rárbeszélte a barátját, Bandit is: ad neki olcsóbban egy alatta fekvő telket; meg is vette tőle, és ketten (Józsi meg Bandibácsi) összeraktak oda is egy házat. Bandibácsi oda költözött.
Józsi még tizenöt–húsz évig visszajárkált a számokkal (a Trio Olympiade-dal), ők adták elő, de a főnök már Bandibácsi volt, Józsibácsi akkorra abba is hagyta.

Közben Irénke néni letette a francia nyelvtanárit, a Sorbonne-on. Ez külön szép dolog, mert Franciaországban franciát tanítani nem csak nyelvtudás, kultúra is kell hozzá.

Józsibácsi aranyos, rendes, igazi ezermester volt.

Emlékszem, amikor meglett az első lakókocsink, ő tette vontathatóvá. Félig roncs állapotban volt, éjfélig-hajnali négyig szerelt, mire szállítható lett.
Az a lakókocsi Nizzából jött, egy spanyol késdobálóé volt korábban. Nagyon lepukkant volt a belseje, viszont nagyon olcsó — akkor nekünk pont ez fért bele.
Aki járt nálunk, emlékszik rá.

Na, egyelőre ennyi — most kimegyek szívni egy kis friss levegőt.